Ki is vagyok? Mit is akarok elérni? Mitől vagyok hiteles?

Kezdjük azzal, hogy nem akarok okosságokat írni és másokat megváltoztatni. Rendszerint annak az a következménye, hogy valaki mindig okosabbnak vagy éppen jobbnak látja magát és elkezdi “túlmisztifikálni” a dolgokat. No, meg az eredeti gondolatok tulajdonosát lehordani.

Egyszerű ember vagyok, aki szinte az egész életét azzal töltötte, hogy álmodozott. Mégpedig arról, hogy egyszer alkot valami olyant, ami majd megalapozza a jövőjét és sikeres lesz, meg gazdag. Tehát pont olyan életem van, volt és lesz, mint mindenkinek.

Ehhez hozzá tartozik, hogy sem az iskoláim, sem a tudásom, sem pedig a neveltetésem nem erősítette az álmok megvalósításának lehetőségét. Sőt, inkább gátolta. Bár, meggyőződésem, hogy egyik sincs jelentős hatással arra, hogy valaki elinduljon egy úton a siker felé!

Átlagos iskolás voltam, illetőleg legtöbbször átlag alatti. Egészen a középiskoláig jutottam. Lett volna lehetőségem tovább menni, de fiatalon legkevésbé sem gondoltam arra, hogy mi lesz majd sok-sok eltelt év után. Véleményem szerint a legtöbbünknek ez a legnagyobb baja, hogy senki sem tudja megértetni velünk, hogy előre gondolkodjunk.

Az elmúlt években hullámvasúton ültem. Ráadásul olyanon, ahol több a lefelé tartó hullám, mint a felfelé ívelő. Mire normális, azaz az én fogalmaim szerint “stabil” életszínvonalat értem volna el, valami történt és ismét változtattam.

Most ismét felültem a hullámvasútra, amely fogalmam sincs, hogy le- vagy éppen felfelé tart e. A döntésem ráadásul amolyan “mindent egy lapra” megoldás.

Feladtam a stabil munkát, hogy egy új vállalkozást építsek. Eldobtam a biztosat, hogy egy láthatatlan útra lépjek. Ehhez ugyan vannak társaim – és itt a legfontosabb a családom – akik támogatnak, azonban egyiküknek sincs fogalma arról, hogy mi várható.

Mi késztet minderre?

Nem tudom. Van egy elképzelésem – nevezzük ötletnek -, ami arra sarkall, hogy belevágjak. Van egy vágyam – nevezzük sikernek -, amit el szeretnék érni. Van egy múltam – nevezzük tapasztalatnak -, ami azt mondja, hogy lehetett volna jobb. Van egy gondolat a fejemben – nevezzük elhívásnak -, ami arra késztet, hogy a gondolatomból születő elképzelést adjam oda másoknak.

Így ennek a következménye az, hogy az ötletem, sikervágyam és tapasztalatom együtt egy valamilyen saját vállalkozásban kamatoztassam. Ebből lett és lesz egy startup, amely messze nem arról híres, hogy stabil és sikeres lesz egy pillanat alatt.

Most közel 50 évesen kezdem pótolni az iskolákat, a tanulást és mindazt, amelyet korábban is megszerezhettem volna. Azt szeretném, ha ebből mások is tanulnának.

Tehát a “nem tudom” elegendő arra, hogy 50 évesen további terveket szövögessek és talán ez lesz az a pillanat, amikor másokkal ellentétben megtalálom a valós hivatást.

Hiteles vagyok e szakmai szempontból?

Ha sokat tanult emberek vizsgálnak, akkor biztosan nem. Ha nagy cégvezetők és kiemelkedő menedzserek, akkor szintén nem. Ha átlag emberek várják a tutit, akkor biztosan nem fogok tudni olyan “okosságokat” mondani, amit a sok szakember és szakértő tud, tehát nem. Ha sikeres leszek és sikerül az ötletemet megvalósítani, akkor meg biztosan sokan fognak írni és beszélni arról, hogy miért vagyok pont én vagyok hiteles.

Üdv: András