Önvezető autók vs. autózás

Olvasom a cikkeket és az az érzésem, hogy valami kicsit félresikerült az autókkal kapcsolatban a gyártóknál, a közlekedésbiztonság fejlesztéséért dolgozó mérnököknél.

Egyre többet foglalkoznak azzal, hogy az önvezető járművek lesznek a megoldásai a “balesetmentes” közlekedésnek. Lassan minden (valóban minden!) gyártó rendelkezik olyan technológiával, amely lehetővé teszi a járművek önvezetését. Vajon a gyaloglás is bekerül az önvezető járművek felügyeletébe? Ha balesetmentességre törekszünk, akkor mindenkinek pusztán egyfajta szabályrendszer szerint lehetne mozognia. Vagy teljesen rosszul látom ezt az egészet?

Nagyon sok kérdés vetődött fel bennem, talán az alábbiak a legfontosabbak:

  • Van e ennek valóban létjogosultsága?
  • Van e ennek valóban baleset megszüntető következménye?
  • Valóban a balesetek csökkentése a cél ezzel a technikával? Vagy éppen az ember kizárása az autózásból?
  • Hogyan érinti ez a jövő autózását?
  • Mi lesz a hivatásos járművezetőkkel? A mindennap emberének “autós szabadságával”?

A saját álláspontom az, hogy míg az elektromos járművek elterjedése valóban támogatható a részemről és ebben a teherautók is benne vannak, addig az önvezetés messze nem áll közel hozzám.

Valahogy nem tudom elfogadni azt, hogy jogosítvánnyal rendelkező emberként egy gép döntse el helyettem azt, hogy merre, miként és hogyan közlekedjen az autóm. Nem tudom azt sem elfogadni, hogy azt a szabadságot – amelyet a jogosítványommal megkaptam – mégpedig, hogy oda és akkor megyek, amikor csak akarok. Ráadásul úgy, ahogyan én szeretném egy előre megírt algoritmus bírálja felül vagy éppen engem kihagyva önmaga döntse el.

Hogyan előzhetném meg az önvezető autók tudását és lehetek balesetmentes örökre?

Ma a legbiztonságosabb közlekedési eszköz a repülőgép, a repülés. Vajon miért? Mi az, amivel több és jobb esetlegesen a légi közlekedés?

Heteket töltöttem azzal, hogy megpróbáljam megérteni, miért pont a repülés a legbiztonságosabb. Nem csak a statisztikák elemezgetésével, hanem konkrétan a folyamat áttekintésével.

Azt feltételezem, hogy ha megértem a repülés biztonságának mibenlétét, akkor az valamilyen módon átültethető az autós, teherautós, sőt talán az összes közúti közlekedési eszközre. Ha ez megvalósítható, akkor a véleményem szerint nincs szükség az önvezető járművekre a napi használatban, hanem inkább az emberek másféle, más fajta támogatására.

Ahogy ezen a témán rágódtam, eszembe jutott még valami. Méghozzá a Forma I. Abból is az, hogy a technikai sportokban és talán legkiemeltebben a Formula I van a köztudatban, a csapatok és a pilóták felkészülése.

A repülésben azt láttam, hogy folyamatosan képzik magukat a pilóták, méghozzá tudatosan. Tudatosan kell folyamatosan készülniük minden egyes repülésre, így előzőleg repülési tervet tanulmányoznak. A Forma I-ben a pilóták úgyszintén ezt látom, hogy egy-egy adott verseny előtt órákat töltenek a pálya tanulmányozásával.

Ehhez társul a repülésben a folyamatos csekklista használat. Ugyanez érvényes a technikai sportokban is, hiszen a rutinszerű dolgokat folyamatosan úgy tartják szem előtt – még akkor is, ha milliomodszor foglalnak helyet a pilótaülésben -, hogy tudatosan ismétlik az adott eszköz (repülőgép, autó) indulásakor szükséges lépéseket. Gyakorlatilag messze többször ismétlik át a rendeltetésszerű használathoz szükséges információkat, mint bárki más.

Azt látom, hogy a felszálláskor, a repülés alatt, a leszálláskor ugyanez a szisztéma ismétlődik. A kívülállónak szinte már az unalomig. A technikai sportokban szigorúan ugyanez a helyzet. A kerékcsere, az idők, stb… Sőt mindez mindenhol kiegészül egy azonnali adat elemzéssel és feldolgozással. Azaz a repülési adatok valós időben történő elemzésével és kiértékelésével, valamint a járművekből és a pilótáktól érkező azonnali adatelemzéssel a Forma I-ben.

Mit találtam még?

Az adatok elemzése és kiértékelése a repülésben és a technikai sportokban is azonnali visszajelzést ad a pilótáknak, így a megfelelő helyen és időben van lehetőség a hibák, rossz beidegződések korrigálására, a balesetek vagy éppen veszélyhelyzetek elkerülésére.

Ugyanakkor ezek az adatok olyan lehetőséget is rejtenek, amely alapján tervezhetővé válik a képzés, a tudatos fejlődés iránya. A teszt repülésekre, vezetésekre, a szimulátorok használatára.

Talán most jön a legfontosabb! Ami jelenleg egyáltalán nincs a közúti közlekedésben. Az nem más, mint a balesetek szisztematikus elemzése és az azokra tételesen adott válaszok.

Mire is gondolok.

Mindkét tevékenységben elképesztően nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a bekövetkezett balesetek vagy problémák elemzése utólag megtörténjen. A repülésnél (de sok esetben a technikai sportoknál is!) az adatok alapján szabályok, akár egy-egy repülőgép típus teljes felülvizsgálatát, illetve akár a javítás-karbantartás szabályait is átírják, hatósági szinten.

Vonjuk le a megfelelő tanulságokat és összegezzünk

Ahhoz, hogy biztonságosabbá tegyük a közlekedést szerintem nem az önvezető járművek, hanem a járművekből és az emberek által a járművek használatából eredő adatok szisztematikus felhasználása és elemzése a kulcs.

  1. Hatékonyabb elemzést kell biztosítani az emberek feladatra alkalmasságának.
  2. A közlekedési események elemzését a járművekből kinyert adatokkal kell kiegészíteni.
  3. Folyamatosan kell biztosítani a tudatos fejlődés, járművezetők fejlődési lehetőségeit, méghozzá személyre szabott megoldásokkal.
  4. A hatósági szabályozásoknak az így kinyert, valós, aktív és tényszerű adatok alapján kell döntéseket hoznia.

Mindez mit is jelenthet a közúti közlekedésben, a közúti árufuvarozásban vagy éppen a civil autózásban?

  1. Képzettebb járművezetőket.
  2. Képzettebb szakembereket a közlekedésben, reális tudással.
  3. Képzettebb cégvezetőket a fuvarozásban.
  4. Hatékonyabb fuvarozást, alacsonyabb költségeket, biztonságosabb áruszállítást.

Nem is beszélve a balesetek számának drasztikus csökkenéséről. Bár ehhez hozzátartozik még, hogy nem csak az autósokra, hanem a motorosokra, a kerékpárosokra, de még a gyalogos közlekedésre is hasonló elvek alapján kellene rendszereket kidolgozni.

Az igazság az, hogy egyetlen rendszer, amelybe mindegyik közlekedő szerepel képes lenne erre, amely persze rendelkezésre áll. Azonban ehhez nekünk embereknek kellene felismernünk, illetve ELISMERNÜNK, hogy szükség van lépésekre a saját fejlődésünk érdekében!

Nem biztos, hogy a balesetek vagy éppen a hatékonyabb közlekedéshez az önvezető járművek lennének a reális megoldások. Sokkal inkább a rendszerek embereknek átadható instrukciói, támogatása lehetne az autógyárak és a tudomány fő irányvonala. Nem pedig az emberek lecserélése…..