Ellenség (!) a változás a szállítmányozásban? Pedig a legjobb barátja lehetne és kellene lennie mindenkinek.

Cégvezetők és tulajdonosok – a fuvarozásban és a szállítási ágazatban jelenlévők mindenképpen ide tartoznak – körében azt tapasztalom, hogy az újdonság vagy éppen egy újabb hasznot termelő terület alapvetően a tiltakozást vagy érdektelenséget vált ki.

Miért? Mi lehet ennek az oka?

A legtöbben azt a választ adják, hogy: 
"Ahogyan eddig csináltuk, azzal jutottunk el idáig..."

Igen ám, és vajon jövő kihívásainak is megfelel ez a nézőpont?

Ahogyan megnézem egy-egy vállalat fejlődését, történetét vagy történelmét, akkor világosan kirajzolódik, hogy a fejlődésük sohasem akkor következett be, amikor a “megszokottat” folytatták, hanem amikor a piac vagy a technológia esetleg a környezet bele kényszerítette őket egy új alkalmazására.

Minden esetben utólag látjuk át, hogy nem ellenség, hanem barát volt az új!

Azonban mi is az új? Mi képviselhet egy vállalatnál újat, újdonságot?

A kérdésekre nem adható egyértelmű válasz.

Egy új vezető? Egy új technika? Egy új folyamat? Esetleg új alkalmazott?

Az áttörés mindig akkor valósul meg, amikor a fentiek közül bármelyik változása esetén egy új szemléletet is sikerül meghonosítani.

Amikor indultam a vállalkozásommal azt feltételeztem, hogy pusztán az a tény, hogy nagyságrendekkel több pénzt kereshet meg egy szállítmányozó az általam tervezett rendszerrel, mint a korábban rendszerben tartott szolgáltatások összességével, elegendő lesz ahhoz, hogy őrült módon kapkodjanak a szolgáltatásaim után.

Sajnos nem ez történt!

Folyamatosan az ismétlődött meg, amire nem számítottam.

“Nem kell új, mert ahol tartunk azt az eddigi munkánknak köszönhetjük!”

Át kellett értékelnem és a konkrét szolgáltatási rendszeremet. Ki kellett egészítenem egy, amolyan “szemléletformáló és váltó” lehetőséggel, ami a fenti problémát részletesen megmutatja a cégvezetőknek. Ráadásul ez sem volt elég, mert ki kellett egészítenem azzal, hogy személyre szabott és konkrétan az egyes fuvarozók speciális igényeire szabott választ fogok kidolgozni mindenkinek, a saját vállalatára szabva.

Csak így lehet az újat, a fejlődést azonnal elérni a fuvarozásban

Amíg ezt nem vezettem be, addig a vállalkozók és vállalatvezetők nagy része azt feltételezte, hogy nincs szüksége a változásra. És továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy az eddig használt folyamatok csiszolása elegendő lehet a folyamatos fejlődéshez.

A szemléletváltás nem is igazán abban áll, hogy egy radikális változtatást vagy egy új eszközt szereznek be a szállítmányozók és fuvarozók.

Sőt, még csak abban sem, hogy felrúgásra kerülnek a régi, jól rögzített menedzser módszerek vagy vállalatirányítási folyamatok.

A változáshoz elegendő azt megismerni és elfogadni, hogy a gondolkozást a vezetői szemléletet érinti az újdonság mindenek előtt. A problémák más oldalról történő megismerése és ezzel együtt kiértékelése máshogyan, sokkal megalapozottabb adatokra támaszkodva történik. Kell, hogy megtörténjen.

Legtöbbször az jelenti a fő problémát, hogy a vállalatok működése során a gyakorlati folyamatok valahol a rendszerben átalakulnak különböző táblázatokká, kimutatásokká és számhalmazokká.

Ezzel, sok esetben az ember is, aki a folyamatokban a gyakorlati termelésért felelős egy adathalmazzá válik és a személyes képességei, erényei válnak unalmas statisztikai adattá.

“Emberközpontú automatizálásra, automatizmusokra” van szükség!

Amikor automatizmusok kezdenek dolgozni egy vállalatnál, rendszerint ilyen például egy-egy marketing feladat, akkor az együtt emberek helyett kezdenek működni, amelyeket gépek számsorok alapján végeznek.

Elég nehéz befogadni a megszokott gondolkozásunkkal, hogy milyenek is lehetnek az “emberközpontú automatizmusok” bevezetései.

A fuvarozásban és a szállítmányozásban elengedhetetlen, hogy ne emberek helyett, hanem emberek támogatására építsünk ki automatizmusokat, amely nem helyettük, hanem őket támogatva dolgoznak. Kezdik el napi 24 órában csiszolni az alkalmazottak képességeit.

Ez lesz az a felismerés, ami megváltoztatja a vállalat működését. Ez lehet az a változás és változtatás, amely úgy képes dolgozni, hogy meghagyja az eredeti működési struktúrákat, de képes egyidejűleg kimagasló támogatást nyújtva a pozitív változások kiváltására.

Mennyi időbe telik egy-egy szemléletváltás?

A tapasztalatom az, hogy amint a folyamatot tisztán látja egy-egy cégvezető, akkor gyakorlatilag azonnal lendületbe jöhet a vállalat, egy valóban új szemlélettel. Ekkor még egy új rendszerre sincs igazán szükség.

Mindazonáltal az első lépés megtételére rávenni egy-egy vállalatvezetőt, az egy elég nehézkes folyamat.

Főleg akkor, ha az csak valóban egy ingyenes 30 perces beszélgetésébe kerül.

Valami oknál fogva – és bevallom ezt még nem sikerült megfejtenem – az sem jó, ha ingyenes alkalom van és az sem, ha fizetős. Mindkét esetben a cégvezetők, menedzserek “gyanakvásával” kell megküzdenem, amely egyébiránt a régi folyamatokhoz tartozó ragaszkodással magyarázható.

Ettől függetlenül sokan vannak, akik a változást és változtatást egyszerűen képesek úgy kezelni, mint “barátot”. Persze ezek mellett el kell mondani, hogy az uralkodó szemlélet továbbra is a régihez ragaszkodás, a változás elutasítása.

Pedig: Az eddigi gondolkodás és folyamat csak a jelenlegi elérésére volt elegendő! A továbblépéshez szükséges egy másik megközelítés vagy éppen egy másik alternatíva átgondolása, majd bevezetése!

A multinacionális vállalatoknál halmozottabban jelentkezik mindez. Sőt elmondható, hogy a nagyobb vállalatok sokkal görcsösebben ragaszkodnak a saját maguk által követett (még akkor is, ha rossz a folyamat!), az eredmények teljes kiaknázását ellehetetlenítő beidegződésekhez.

A probléma minden esetben a rendszerek bonyolultsága és az említett adatokká válás folyamata. Illetőleg az, hogy ma már a kisebb vállalatok gyors döntései és alkalmazkodóképessége a nagyobb vállalatok robusztus, nehezen mozduló gépezeteihez képest messze versenyképesebbé teszi a kis vállatokat az új megoldásokat, mint a régi beidegződések alkalmazásával járó kényelem.

Tenni azt lehet, hogy tudatosan megkeressük és meghallgatjuk az újat.

A régit nem kihagyva, de egy új megközelítéssel kiegészítve léptetjük elő az újat!