A digitalizáció felülír mindent a fuvarozásban és a közlekedésben is, folyamatos változást és “fejlődést” idéz elő

Minap szembe jött velem egy poszt, valamelyik közösségi portálon. A fuvarozók és szállítmányozók adat felhasználásával kapcsolatos bejegyzés volt. A legfontosabb megállapítás “az ágazat nyitott a digitalizációra”.

Ahogy olvastam, eltűnődtem. Valóban így van ez? Valóban számít az egyes vállalatoknak, hogy mennyi adat keletkezik a vállalat működése közben? Egyáltalán a megfelelő adatok kerülnek felhasználásra? Mi ennek az oka?

A legtöbb adat felhasználása különböző szoftverek működtetésének érdekében történik, amelyek valamilyen kiértékelést végeznek. Az eredmények különböző folyamatokat indítanak be a szállítmányozóknál, melyek reményeik szerint pozitív eredményeket fognak előidézni a működésben.

Ahogy áttekintem a szoftverrengeteget a vezetőknek vagy a cégműködés optimalizációjával kapcsolatosan igyekeznek a keletkezett adatokat értékelni. Kivételt képeznek az ügyfélszerzés és a marketinghez kapcsolódó folyamat automatizálások, amelyeket azonban ez az ágazat kevésbé tartja fontosnak.

Miért jó ez? Vagy éppen nem is annyira jó?

Miért szükségesek ezek a szoftverek?

Egyrészt azt látom, hogy a szoftver fejlesztők a cégvezetőket és menedzsereket igyekeznek újabb és újabb, általuk fontosnak ítélt adatok megjelenítésével és ezekre történő figyelemfelhívással elkápráztatni. Legtöbbször fontosabbnak feltüntetni egy-egy adatot, mint amennyire annak jelentősége van.

Másrészt az ellenőrzés fontosságára, az alkalmazottaknál elérhető újabb kontroll lehetőségére hívják fel a figyelmet és javasolnak beavatkozási lehetőséget a folyamatokba. Persze ezeket a beavatkozásokat azokra a szoftver használókra bízza az adatokat kiértékelő rendszer, akik nagy valószínűséggel a gyakorlati megoldásban, a tevőlegesen a gyakorlati folyamatra nem rendelkeznek ráhatással. Sokkal inkább egy új szabály megalkotásában illetékesek, amelyek egy adathalmazra épülnek.

Harmadrészt azt látni, hogy a fuvarozásban és a logisztikában az áttörő fejlesztést a fuvarfeladatok szervezéséhez használt szoftverekben realizálja az ágazat. A különböző vállalatirányítási rendszerek és flottaellenőrző rendszerek a kapacitás kihasználásának optimalizációjára és a minél több feladat elláthatóságára vannak kihegyezve.

Az “ágazat nyitott a digitalizációra”

Felmerül a kérdés, hogy a fuvarozásban a keletkező adatok kiértékelése megoldható szoftverekkel, akkor miért is kell a döntésekhez cégvezetés?

Ha mindent átvarázsol az ágazat adatokká, akkor a döntéshez miért kell ember? Hiszen a számok megadják az egyértelmű döntés lehetőségét. Gyakorlatilag egy eldöntendő kérdéssé varázsolják a folyamatokat.

Ha így nézem, akkor a fuvarozás és szállítmányozás területén a jelenleg – leszámítva a még(!) nem önvezető járművek üzemeltetőit, azaz a járművezetőket -, teljesen helyettesíthető a folyamat egy – egy digitális rendszerrel, amely a kapott adatok alapján gyakorlatilag a megrendeléstől a szervezésen át a döntésig képes teljesen automatikusan ellátni a feladatot.

Ebből a számomra az következik, hogy a nyitottság olyan irányt vett, ami az ember teljes kizárására törekszik. Nem a támogatás lett a lényeg, hanem az automatizáció, a digitális világba való teljes áttolása a működésnek.

Van ennek értelme? Biztosan így kell nyitottnak lenni?

A személyes véleményem az, hogy a digitalizációnak azokat a területeket kellene erősítenie, ahol ember-gép kapcsolata van.

Ahol az adott folyamathoz használt gépet kezelő ember tudását igyekszik fejleszteni a digitális technika. Nem próbálja meg helyettesíteni vagy felülírni a döntéseit, hanem az optimális működéshez az ember tudását gyarapítja, ráébreszti az embert a fejlődésre, a képességei fejleszthetőségére.

Nem értek egyet azzal, hogy a digitalizációnak emberi döntéseket kellene helyettesítenie.

Abban hiszek, hogy a digitális fejlődésnek az embert kell szolgálnia. Valódi támogatást kell nyújtania ráadásul úgy, hogy inspirálnia kell a felhasználót a személyes fejlődésre.

Nem kell az ember a fuvarozásban? Nem kell az ember az élethez sem.

Gyakran hallom a cégvezetőktől, hogy a “leggyengébb láncszem” az ember. Ha helyettesítjük egy matematikai folyamatokkal dolgozó mesterséges intelligenciával, akkor mindez kiküszöbölhető. Ez ennyire leegyszerűsödik időnként a menedzserek fejében.

Valóban ezt kell tenni?

Ma létrehozhatok egy fuvarozó-, szállítmányozó- és logisztikai vállalatot az íróasztalomnál ülve, pár kattintással. Elvégezhetem az autók megrendelését és felvehetem a járművezetőket pusztán ugyanannál a gépnél ülve.  Helyettesíthetem automatizmusokkal a vállalat teljes adminisztrációját, a beszerzéstől kezdve a számlázáson át az átutalásokig. Ma már megtehetem, hogy egyszerűen így működik a vállalatom, pusztán az elképzelésem alapján.

Gyakorlatilag ha akarom, akkor emberek nélkül üzemeltethetem a fuvarozó, szállítmányozó vállalatomat.

Nem kell menedzsment, kimagasló bónuszokért és nem kell adminisztratív személyzet sem, hiszen a digitalizáció mindezt feleslegessé teszi. Pusztán a folyamat beindítása elegendő, hogy tulajdonosként a befektetett pénzem megtérüljön és az adatok kiértékelése máris termeljen. Helyes ez az irány?

Akkor mennyire is nyitott az ágazat, ha még nem így működik? Mennyire kell nyitottnak lenni?

Ha elfogadom, hogy valami nagyobb célért dolgozunk, hogy nem pusztán az a feladata a vállalatnak, hogy pénzt termeljen, akkor a digitalizáció más megvilágításba kerül.

Fontossá válik az ember!

Hirtelen a döntés visszakerül az emberhez. Marad az értelmes adat felhalmozás, amely valódi döntésre sarkall, ami támogat és ami fejleszti a vállalatot.

Így már nem is olyan fontos, hogy automatizmusok azt kezdjék helyettesíteni, ami a marketingesek szerint nagyon fontos, az új ügyfelek szerzése, a reklám, stb…

A személyesen meghozott döntések, a személyes kapcsolatok és a gép-ember kapcsolatok optimalizációja válik kiemeltté!

Az én személyes véleményem az, hogy a digitalizációra annyira kell nyitottnak lenni, hogy az a segítségünkre legyen és ne a hozzáértő és egyébként fontos emberi kapcsolatokat és értékeket kezdje helyettesíteni! Esetleg eltüntetni!

Miért volt mindez most fontos nekem?

A szóban forgó cikkből azt olvastam ki, hogy a menedzserek támogatásán kívül létező digitalizáció gyakorlatilag nem is annyira fontos.

Sőt, a vállalatoknál a folyamatokban az ember helyettesítése a cél. Kvázi gépekkel-szoftverekkel történő helyettesítése a “leggyengébb láncszemnek” építő jellegű a szállítmányozásban és a fuvarozásban egyaránt.

Évek óta azzal foglalkozom, hogy miként lehet az ember támogatására használni a fuvarozásban keletkező adatokat. Hogyan lehet optimalizálni és a helyettesítés helyett megőrizni egy-egy hivatást, szakmát!

Hogyan lehet megőrizni a járművezetés szabadságát és ezzel együtt biztonságosabbá tenni a közlekedést!

Hogyan tudom inspirálni a közlekedőket, járművezetőket, hogy az saját tudásuk fejlesztése és az önfejlesztés legyen a fejlődés iránya, ne az őket helyettesítő folyamatok kialakítása!

Azt gondolom, hogy ezek a célok pont a túlzott digitalizációval mennek szembe.

Talán a fuvarozó vállalatoknál is felismerésre kerül, hogy amikor egy ember helyettesítve van egy automatizmussal, egy matematikai folyamattal, az pusztán anyagi fejlődést hozhat a vállalatnak.

Mindazonáltal a helyettesítés egy ember egyediségét, esetenként egy-egy szakma, ne adj Isten, egy hivatás elvesztését eltűnését okozhatja!

Számomra a cél, egy olyan fuvarozói és szállítmányozói támogatás, amely arra hivatott, hogy a többlet pénzek megtermelésével, kiemelkedő eredményekkel a környezettudatosság felismerésével, valamint a szállítási feladatok optimalizációjával egy olyan szemlélet alakuljon ki, amely képes a közlekedés biztonságában is kimagasló javulást elérni. Ami utána mintaként szolgálhat az embereknek, hogy a gép-ember kapcsolat lehet kiegyensúlyozott és hatékony.